Második hét - szombat

[Vége]
...
Ezt az átkozott levegőt olyan jegesnek,
olyan oxigénhiányosnak, olyan
soványnak éreztem, mint az űrt a csillagok közt,
és ez a levegő arra késztetett, valahányszor
percekig tartó, nyomasztó félálomba zuhantam,
hogy tátott szájról álmodjam, akkora szájról,
mint egy cethal szája, mely azonban
mégsem elég nagy ahhoz, hogy csillapítsa
levegőéhségemet, életéhségemet.
...
(Christoph Ransmayr: A repülő hegy)

nincs tovább

2 megjegyzés: