Reggel kellett ez a szöveg. A kvantumfizikus kacsintott.„...miután a transzcendens utakat mind lezárták, és az égő csipkebokrokat eloltották, csupán ez maradt: a HIBA. Ez az út, amely a csoda és a teljesebb valóság felé vezet. Az egyetlen titok, ami még próbálható. A hiba az, ami kivezet a világból. Eszerint a művész a hibákat munkahipotézisként követi el. Arra koncentrál, hogy a hiba testet öltsön. A tölcsér, amelynek hiba a neve, egyedül marad az UNIVERZUMban, mert a világ kifolyt rajta. És a művész és az ő szelíd hibái elfoglalják az üresen hagyott helyet, és a művész most először tudja, hogy végre sikerült. És legelteti az ő hibáit a semmi rétjein, és megtelnek a fehér legelők a másik világ alternatíváival. Két teremtés között legszebb és legnyomorúságosabb a művész: kezében tartja a világok visszavétele után megmaradt egyetlen dolgot, a csöndesen foszforeszkáló LEHETŐSÉGet...”
Perneczky Géza:
A korszak mint műalkotás,
Corvina, 1988
A korszak mint műalkotás,
Corvina, 1988
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése