[shadowplay]
Egy hét az árnyékban. Ma, vagyis hétfőn kezdtük el Nikolett árnytárssal egy szálloda előterének dekorálását. A falra festendő kép túlnyomórészt árnyékokat ábrázol (na jó, ha akarod: sziluetteket – e helyt ne akard). E munka ideiglenesen megakasztja egy szintén árnyék-problematikát tárgyaló képeskönyv munkálatait. A jövő – mi mástól? – árnyaktól sötétlik, legalábbis az utóbbi időben gyakran úgy tűnik. Azt már el se hinnéd, ha azt mondanám: időnként már csak önnön árnyékom vagyok. Több érvem nincs. Először és utoljára írok ennyit ide ezen a héten.

Soundtrack> David Bowie: Shadow Man
Én speciel nem bánnám, András, ha egész héten ennyit írnál. Szívesen elhalasztanám ezért a reggel újságolvasást.
VálaszTörlésHogy zene van, az meg egyenesen zseniális ötlet.
Kellemes árnyékharcolást neked!