Tizedik hét - hétfő

[Hegynapló]
Kedves Naplóm! Stafétaként kaptalak téged, egy hétig leszel velem, együtt kelünk, együtt fekszünk, a kettő között pedig együtt nézelődünk. Ha szerencséd van, még álmodom is rólad, mert azt nagyon tudok, ha lehetne, kiváltanám az ipart álmodásból. Egyelőre nem látom tisztán, milyen egy stafétabotba ojtott napló, kihajt-e belőle valami oldalág s annak gyümölcsében vajon egy csöppet benne leszek-e én is?
Apropó, gyümölcs! Kedves Naplóm, azt tudod, hogy te ugyanolyan vagy, mint a kert? Naponta ápolni kell azt is, ha szépet látok benne, le kell fényképezni, ha csúnyát, azt meg azért, mert csak így tudom utólag összehasonlítani a széppel. Tegnap is órákig ápolgattam a kertet, ez persze még nem e hét témája, de az már igen, hogy mint jó paraszt, ma hajnalban boldogan hallgattam az esőcseppek kopogását a tetőn, mert tudtam, minden egyes esőcsepp be fog épülni a retkeimbe, percről percre duzzadnak, kerekednek. Rájuk is fér, mert hónapos retek létükre már hathetesek, és csak nem akarnak megszületni.
A hajnali eső után felkeltem. Egy hegyen kelek fel, udvariasan előre engedve a Napot, a csicsergő madarakat, a zörgő kukásokat, a nesztelen kocogókat és az őket megugató kutyákat.
A kutyák nem dühből ugatnak, ezt csak az emberi fül érzékeli így, valójában röhögnek. Kacagnak a kocogókon.
- Bruhahahaha! Nézd, itt jön megint egy!
- Ne má'! Hol?
- Ott, ott, mindjárt odaér a kerítésetek elé!
- Itt van, itt van! A marha! Hahahaha... Kösz, hogy szóltál!
Ezt onnan tudom, hogy először is értek az állatok nyelvén, másodszor pedig engem például még soha nem ugattak meg, mert még életemben nem futottam az utcánkban, pláne nem muris tapadós ruhában. Azért a buszhoz futok néha, de már csak a célegyenesben, arrafelé pedig nem laknak kutyák.

3 megjegyzés:

  1. … igazán ne vedd tolakodásnak, vagy túlzott bizalmaskodásnak, de olyan színesen, szellemesen és okosan írsz –más blogokon is-, hogy csak szépnek tudlak elképzelni…
    (Nem, nem! Ez nem udvarlás, vagy ravaszka széptevés, legfeljebb ha egy bóknak tekinthetni…)

    VálaszTörlés
  2. Fluoreszkáló Idegen2010. május 4. 22:03

    Kedves Saját Levében,
    végre valaki, aki nem fut! Csakis séta – jelentem ki határozottan itt, a futóktól dúsan cikkcakkozott Ligetben! Bár – bejegyzésedet olvasva az embernek futhatnéka támad: a zöldségeshez...



    Kistermetű Fluoreszkáló Idegen

    VálaszTörlés