Tizedik hét - kedd

[Hegynapló]

Sokáig azt hittem, hogy a városi legenda műfaja csak legenda, de ha mégsem, akkor ilyesmi csak kisebb településeken születhet. Több városban is éltem már, de azok emberléptékűek voltak, ott valóban könnyen kaptak szárnyra a legendák és hamar körbe is értek.
Zs. könyvkötő műhelye is egy legenda, de ez igazi nagyvárosi. A műhely a szomszédos hegy tövében van, saját hegyemről lecsorogva pont belé ütközöm. Izgalmas eszközök, anyagok, súlyos mechanikus gépek és maga a Mester, aki persze nem úgy néz ki, mint egy mester, ez benne a legrejtélyesebb. Pedig érti a szakmát, tavaly saját szememmel láttam, amint a spanyol királynénak készített CD-tartó dobozt, gyönyörű motívumokkal, tehát egy valóságos udvari szállítóval van dolgunk! A doboz olyan jól sikerült, hogy őfelsége fő-főelőhallgatójának ki sem kellett vennie a lemezt, megszólalt a muzsika magától ott bent a dobozban! Aki nem hiszi, járjon utána!
A környékbeliek különös módon vonzódnak a műhelyhez, óvó szemmel figyelik Zs.-t a nagy kirakaton keresztül. A turistákat is bevonzza valami, bekukkantanak hozzá, vásárolnak apróságokat, dobozokat, könyvecskéket, de akármilyen kicsi is az a doboz, a műhely hangulata bőven belefér.
Én is vettem ma egy dobozkát és egy noteszt, amit majd egy elsőáldozó kislánynak fogok adni.