Tizedik hét - péntek

[Hegynapló]
Budapest a kétmillió hídmérnök hazája! A hegyet a Lapossal összekötő egyik hidat most újítják fel, féloldalasan át lehet rajta közösségizni, s közben vásári élőképként tűnik fel egy komplett üzemlátogatás.
A pszeudo-hídmérnökök, ravasz kis ipari kémek rátapadnak a villamos ablakára és versenyben cikizik a hídépítőket. Mindenki biztosan tudja, hogy vacakul haladnak, rossz a technológia, a határidő éveket csúszik, lopják a pénzt, satöbbi. Ki egy bizonyos személyt, ki egy pártot, ki egy vallást okol mindezért. Ki burkoltan, ki konkrétan.
Nem tudom, mi igaz ebből, inkább azt figyelem, szegény munkások hogy nem fagynak meg télen és hogy nem sülnek meg nyáron ott a vason? Ki szervezte meg ilyen ügyesen, hogy a villamos és a gyalogosok azért át tudjanak járni? És mi van azzal, aki a mentőcsónakban ül? Kinek a fejében született meg ez a jópofa daru?
A sok kérdés egészen elfáraszt, szememet inkább Radnóti lépcsőházára szegezem, bár már most alig látszik a kizöldült fák miatt. Ő, ha hazajött volna, nem is tudott volna átkelni a felrobbantott hídon. De lehet, hogy nem is ez fájt volna neki a legjobban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése