Tizenharmadik hét - kedd

[Tel-avivi séták]

A tegnapi naplózás mindjárt két tanulságot is tartogatott: 1. túl sok volt a szöveg 2. Tel-Aviv magyarul kötőjellel írandó (köszi, Ervin!). Már egy éve blogolok innen, és eddig rosszul tudtam, elsüllyedek a szégyentől. Igaz, számos magyarul megjelent könyv sincs ezzel tisztában. Az izraeli neveknek máig nincs egységes latin betűs átírása, Safed városa például lehet Zefat, Tsfat, Zfat, Safad, Safes, Safet, Tzfat is. Mert ugye nem írnak magánhangzókat a héberben. Még jó, hogy a mi Akadémiánk őrködik fölöttünk! Ez a kis kötőjel volt a nap legdrámaibb eseménye, szóval képzelhetitek:-)


Nyelvi vizeken maradva, íme egy háromnyelvű izraeli utcanévtábla; ha maradna hely egy negyedik nyelvre, az az orosz lenne.

Egy villanykörte-vásárlást tudok regisztrálni; a kedves boltos megengedte, hogy lefotózzam.
Még adósnak éreztem magam az olvasóknak, és egy kávézóban vettem sajttortát. Tel-Avivban nagyon erős a kávézószcéna, bármely napszakban, most meg a szép időben kifolynak az emberek a teraszokról. Süteményekkel is próbálkoznak, de nem megy nekik, mindent agyoncukroznak. Ez a sajttorta egész vállalható volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése