Egész nap szemerkélt az eső. Reggel bementem az egyetemre, utána fogorvoshoz, majd vissza az egyetemre, végül egy megbeszélésre, aztán haza. Mivel esett, egész nap metróztam. Már régóta szerettem volna lefényképezni a metrót. A siető embereket, a lépcsőket, az oszlopokat, falakat. A kék szerelvényeket, az üléseket, a síneket; ahogy a metró kijön az alagútból vagy eltűnik benne. A lámpákat, fényeket, színes plakátokat. De attól tartottam, nem fogják jó néven venni az emberek, ha fotózom őket… Ma mégis fényképeztem a metróban, kicsit sunyiban, kicsit kapkodva, így némelyik kép nem is túl éles, de azért lett anyag bőven a három napló-kollázshoz.[A montreali metróban / In the Montreal metro]
Imádom a beázott, lekopasztott, málladozó falakat a metróban. Néhány fal úgy néz ki, mint egy csodálatos absztrakt festmény, s időnként azon kapom kaptam magam, hogy találgatom: vajon melyik festő festhette ezt?I love the stripped, decrepit, water-stained walls in the metro. Some of these walls look like wonderful abstract paintings and I have, on occasion, found myself trying to guess: which artist might have painted this?
"beázott, lekopasztott, málladozó falak" - hol is láttam én ilyeneket? Megvan: hetedik kerületi bérházak lépcsőházaiban. Dob utca, Peterdi utca, Szövetség utca. Szia, Ira
VálaszTörlésLehet hogy ezert szeretem az absztrakt festmenyeket ennyire...?
VálaszTörlésSzilvia