Huszadik hét - hétfő

[Az utazás]

Prológ

Az elmúlt húszegynéhány évünket a folyamatos mozgás jellemzi, leginkább a Stuttgart–Budapest–Balaton háromszögben. Nem panasz, erre készültünk. Már gyerekkoromban mágikusan hatott rám a helyváltoztatás minden formája, fantáziámat folyamatosan foglalkoztatták mindennemű közlekedési eszközök és az ismerősök, rokonok által küldött képeslapok, Velence, Amsterdam, főképp London. Emlékszem, milyen eufóriával hatott rám a tény, mikor rádöbbentem, hogy Anglia Európában van. Nagy baj már nem lehet… Álmodozásaimban az utazás technikai oldala (jármű) ugyanolyan lényeges szempont volt, mint az elérhető cél. Úton, sínen, vízen, levegőben, minden izgatott. A szírének hívását még jobban fokozta másik nagy szenvedélyem, a zene. Mikor évek múltán végül tényleg eljutottam Londonba, jó érzés volt nyugtázni, hogy a város hangulata (feeling-érzése, hogy kedves barátomat idézzem) pontosan olyan, mint amibe korábban az apámtól kapott Beatles lemezek alapján beleéltem magam. Szörényi Utazás című lemezét is nagyon szerettem. St. Pöltenről azt sem tudtam addig, hogy létezik, Levi dala alapján úgy képzeltem el, mint egy világvárost.

Most, hogy hatezredszer hasítunk el mellette, már nem olyan hívogató. Sok minden változott azóta, az utazás projektjellege szinte megszűnt, nem kell útlevél, „ablak” (akinek ez még fogalom), vízum, nincsenek határok, részben közös pénz van, jobbak az utak és mindezt nagyon is élvezzük. Ami nem annyira vidám, hogy a derekam már nemigen köszöni meg a tízórás autóutakat, és olykor az az érzésem, hogy nem minden molekulám érkezik meg egyszerre. Ezért is örülök neki, hogy végre néhány nap (hét?) statikus nyugalom következik Balatonon, a család kis nyaralójában. Az elmúlt hetek nagyon sűrűk voltak, egy kívülállónak úgy tűnhetett a programunk, mint a légy végtelen és rutinszerű körei a nappali csillárja körül: ő biztos tudja, miért csinálja, és miért pont így.

Amikor elég volt a stresszből, mindig ide vágyom. Kertünk mostanában jól tükrözi hangulatomat: vannak benne vidám részek, elvadult részek, és mit is keres a kidőlt meggyfa a rekettyés közepén? Amúgy minden, ami szép és jó ebben a kertben, az Kaby sógorunk keze nyoma, mi eddig csak potyautasként használtuk.

Azért ezen a héten sem fogunk megülni a fenekünkön. Kezdetnek ma begyűjtöttünk egy másik utazót Tihanyban, Bence unokaöcsénket, aki nagy örömünkre velünk tölt néhány napot.

Fülbevaló:
Jamiroquai - Travelling Without Moving