Huszonkettedik hét - hétfő

[21 ajtó]

Hát, kedves KépNézők, akkor csapjunk az ajtók közé! Mert hogy az én konceptem az ajtó. Az egész képírókörös megközelítésből számomra az a lényeg, hogy emberek ajtót nyitnak mások számára az életükön. Ezért én ezt fogom megduplázni: a saját ajtóim megnyitásával engedek bepillantást – persze csak kulcslyuknyit – az életembe.

1. Hattyúház
A mai napom a Széna tér szomszédságában lévő Hattyúház ajtaján áthaladva okozott először izgalmat. A meglehetősen érdekes épület (szépnek nem nevezném) ötödik emeletén elhelyezkedő Firstmed Centerből hívtak vissza, hogy a múlt heti mammográfia leletemen talált igazán jelentéktelen kis elváltozást ismét megnézzék közelebbről, immáron ultrahanggal. Ha most minden női olvasó a melléhez – valamint frászt – kap, hát elnézést. De én pontosan tudtam, hogy semmi bajom, genetikusan én gutaütésre és szívrohamra vagyok elrendelve. És valóban. Csupán egy kis „normális nyirokcsomó” vetett Macbeth-i árnyékot a lágy szövetekre.
2. Volvo C30
Nem vagyok éppen autóőrült. Elmúltam 30 éves, amikor megtanultam vezetni. Kétszer is ültem totálkárosra törő autóban – teljesen vétlenül, karcolás nélkül úszva meg a baleseteket. De hogy az autó védjen, és ne legyen papírból, azt megjegyeztem. Az első saját autóm kicsi volt, helyes és gyors: Corsa Joy; kilenc évig örültem neki. A második szép és sportos: Alfa 147; „laza szerelésű sportos motor” – mondta a szerelő, amikor kicsit túlzásnak tartottam az ezer kilométerenként felhörpintett liternyi motorolajat; hat évig volt meg. És most a harmadik, a legkedvesebb talán, a „juharvörös” (sokkal inkább égetett agyagszínű) Volvo C30, amit már harmadik éve nyúzok. Két embernek ideális, de bőrönd már nem fér a csomagtartójába. Pedig a hátsó ülés igazán kényelmes, magas férfinak is. Feltéve, hogy harmonikába tudja hajtogatni magát, amíg beszáll, és szöcskelábakat növeszt magának, amíg kimászik az ajtón. Szóval inkább magányosan...

3. Vármegye Iroda
Életem legnagyobb részét itt töltöm ébren. Hatodik éve lakom ebben a nagyon barátságos, a Vármegyeház háztetőire néző, nyolcadik emeleti, üvegfalú irodában, amelybe egy tömör és teljesen átláthatatlan ajtón át lehet bejutni. A kilátás legfurcsább eleme, hogy a Bazilika kupolája és a Vármegyeház óratornya között a horizont legmagasabb pontja a Hármashatár-hegy adótornya. Ez egyszerűen nem lehet itt. Amíg felvisz a lift a nyolcadik emeletre, minden nap meggörbül a tér. Erről a fizikusok biztos sokat tudnának mesélni.