Huszonhatodik hét - csütörtök


[Egy belsőépítész otthona]


Nappali

A kert és a nappali előtt húzódó hatalmas muskátlis terasz volt az, amibe először beleszerettünk. A gerendás, fenyőlambériás mennyezet a nappaliba is befutott, és ugyanezen padlómegoldással már szinte összeroppantotta a mégoly méretes teret is. Ezért aztán a mennyezetet részben gipszkartonnal burkoltuk – a megmaradó beugró sávokban rejtett világítással derítettük meg a korábbi lambériás mennyezetet –, az alsó burkolatot pedig egy fehérített tölgy hajópadlóra cseréltük. A felső lámpatestek kevert színes fénnyel egyenletesen szórják be a nappali terét az esti órákban. „A kevesebb több!” jelszóval igyekeztünk megtartani a nappali ürességét. Még függönyöket sem használunk, a kert a hatalmas ablakokon keresztül szinte „befolyik” a lakásba. A reggeli napfény növények árnyképeit rajzolja ki a sütőtök-sárgára festett falakon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése