Egyedüllét és festékszag
Arra vágyódunk, ami nincs (na, ja), én így néha az egyedüllétre. Egy hete elutaztak a gyerekek, tegnapelőtt Tóni is utánuk ment, holnapután együtt jönnek haza. A két kutya nem szól bele érdemben az egyedüllétbe (a kutya ugat, a karaván halad…); lehet, hogy pont ennyi kell, hogy ne legyen magány belőle.
Kávézom, nézem a diófát, süt a nap, és ha bemegyek, nem kell újabb konyhai romokat eltakarítani. Dolgozom, festékszag van.
Ott voltam, kávéztam én is, és tanúsíthatom: festékszag van, a festék pedig gyönyörű képek kontúrjaiként, felületeiként és formáiként szárad.
VálaszTörlés