[A hét törpéi]
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy Arnolfini birodalom. Ennek a birodalomnak volt egy királya, aki igencsak jó barátságban volt a szomszédos nemzetek fejedelmeivel. Olyannyira, hogy írócsarnokát minden héten átengedte más és más királynak, királynénak. Gyűlt is a sok aranypixel és pergamenszöveg, meg volt egy-két komment is. Míg nem egyszer csak ott termett 7 törpe... Na, nem egyszerre, csak szép sorjában.
Hétfőn megjelent Morgó, mert a jó kis hétvége után ugyan kinek van kedve 6:43-kor kelni, kikászálódni a finom meleg ágyból és heti mítingre menni, fándrézing tervet megvitatni, meg ekszcell táblát szerkeszteni?! Grrr...! Sőt, morrr! (Szundi nem is kelt fel, hiszen csökkentett óraszámban tanít az Álomigazgatási Főiskolán).
Morgó feje már majdnem annyira lila volt a méregtől, mint a Rettentő Közösképviselőnek, aki külön edzéstervet készített a Nemzetközi Dohogó Bajnokságra. Reggeli légző- és fújtató gyakorlata után mindig elolvasta a panaszleveleket, melyekkel a jóérzésű társasházi lakástulajdonosok támogatták felkészülését. Persze időnként akadt olyan elvetemült lakó, aki panaszládájába építő jellegű hozzászólást, elismerő sorokat dobott. Az ilyen írások olvasatlanul végezték a Kukában (szegény törpe).
A Bajnokság tavalyi második helyezettje Virsli, a feledékeny eb, aki alapvetően igen barátságos, ám memóriája nem ér túl messzire, így a ház lakóit minden nap újra megmorogja... az első szagminta-vételig.
Morgó törpének van egy titkos álma: egy táltos paripa. De nem ám az a gagyi fehér paci, valami szőke Ken alatt, nem! Morgó álma az a csodaló, amelyet eddig egyedül az aranyhajú, rőt szakállú Gergő vitéz tudott megszelídíteni. A szilaj paripa hangosan morgott – mit morgott? Muzsikált! –, 74 ló erejével dübörgött az utakon, de Gergő vitéz szorosan fogta a gyeplőt, míg a napi 8 óra+1 túl (majd lecsúsztatja, ha összegyűlik) csatából békés otthonába vágtatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése