[Nemezelés Oszival]
Salamon simogatása
Reggel riadtan arra ébredtem, jól szabtam-e ki a mintát, elég nagy lesz-e, mert nemezeléskor az anyag egyharmad-kétharmad részt összemegy, a nemez vastagságától függően. De már nem volt mit tenni, Salamon ott feküdt nyugodtan, ahol tegnap este hagytam. Következett a színek befedése. Egyik oldalát három réteg fehérrel fedtem be, a hátoldalát pedig feketével, hogy felnyitáskor meg tudjam különböztetni. Hosszadalmas, fárasztó, de izgalmas munkafázis jött ezután: a simogatás. Meleg, szappanos vízzel. Nagyon óvatosan kell elkezdeni, például a fehérrel bevont résznél vigyázni kellett, hogy az alatta lévő színek – a szemek – el ne másszanak. Amikor már elég „sűrűnek”, összeálltnak éreztem az anyagot, megfordítottam, és jöhetett a hátoldala. Ez már gyorsabban ment. Miután eleget gyúrtam, a hátán vágtam egy kis rést. Nagy izgalommal fordítottam ki, ekkor vált láthatóvá az „arca”. Remek; nem mászott el semmi! Színek, szemek a helyén. Folytattam a színes oldalon is a gyúrást, amíg össze nem állt az egész. A neheze kész, holnapra már csak apróságok maradtak. Húúú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése