Harmincnegyedik hét - kedd

[A Mérleg jegyében]

[Hatvanhatodik] 1944. október 19., hajnal, Nagykanizsa. „Száll az idő itthagy engem." (Apollinaire)

Istar avagy Innani istennő csillaga, a természet elpusztíthatatlan nemzőereje, azaz a Hajnalcsillag, másként a nagyon fényes Vénusz bolygó határozta meg a kezdetet. A Naprendszer egyetlen olyan bolygója, mely nőről a szerelem és a szépség istennőjéről kapta a nevét. Emberi kapcsolatok és a művészet: a Mérleg jegye a Vénusz saját jegye, s a legfontosabbá válik az érzelem, a szépség, a belső élet felé fordulás.

Vajon a jó és gonosz cselekedetek megmérésekor képes ellensúlyozni a szeretet, a szerelem, a barátság, a harmóniára törekvés a többit, a rosszakat? Az egyiptomi alvilági megmérettetéskor, a Halottak könyve 125. fejezete szerint, a sakál vagy vadkutya fejű Anubisz, az alvilág és a holtak oltalmazója, a mérleg bal serpenyőjébe helyezi a halott szívét, az élet forrását, a jobb serpenyőbe egy strucctollat, mely Maat, az igazság és a rend istennőjének jele. A szív a megvalósított egyéni sors s a ki nem használt lehetőségek, a lelkiismeret lakhelye. Ha a szív bizonyul nehezebbnek, akkor nem elég tiszta, s egy démon, a félelmetes, krokodilfejű Ammut felfalja. Ha egyensúlyban marad a mérleg, az örök boldogság mezejére léphet a halott. Mindez a titokzatos Ozirisz, a halottak ura és még 42 bíró (isten) jelenlétében zajlik a Kettős igazság termében. A tapasztalaton túli világban, ahova beléphet az arra érdemes, egyedül kell boldogulnia szent szellemként (Khu).

A szívmérlegelés közben felsorolt el nem követett vétkekből én sokat elkövettem. „Nem okoztam szenvedést az embereknek.” „Hogy gőgömet tápláljam, rangot nem szereztem soha.” „Ember miattam sohasem könnyezett.” „Nem oltottam el olyan tüzet, melynek égnie kell.” (Idézetek a Halottak könyvéből.) És még sorolhatnám hosszan. Így a halál utáni látomásos utazásokban bizonyára nem részesülhetek. Egyébként a túlvilági bíró, Ozirisz, októberben halt meg.