Harmincötödik hét - csütörtök

[alkotás és/vagy cucc]

Mindig a nagy, üres tereket szerettem. A természetben is a tenger és a sivatag vonz inkább, nem az őserdő vagy a völgyek. Lakásban is a nagyot szeretem, meg a kevés (berendezési) tárgyat. Mióta apa vagyok, le kellett számolnom ezekkel a vágyakkal. Talán a tenger és a sivatag még játszik, de a nagy és tágas lakásra semmi esélyem.

Hol egy mosókonyhán haladok át, hol egy műhelyen vagy egy sportpályán, esetleg raktáron. Pedig ki sem léptem otthonról.

Azzal próbálom megoldani a helyzetet, hogy elmerülök a fiaim cuccaiban. Ha már nem élvezhetem a horizontot, figyelek a közeli apróságokra.

Az első képen Samu űrhajóit látjátok. Az 1000 éves sólyom inspirálta űrjárgányok a szerszámos dobozban található alkatrészekből készültek. Nagyon büszke rá. Azért örültem neki, mert én is gyártottam ilyeneket, csak nekem nem volt legóm.

A második képen az agyagozás eredményei vannak, ezt nemrég készítették. Most tele van vele a lakás. Nagyon jók, sok apró részlet van benne, ami káprázatos. Azért tetszik, mert hajókat csináltak! (Ez mégiscsak az óceánra emlékeztet; lehet, van remény.)

A harmadikon Roli fürdési kellékei. Nem kell izgulni, műanyagból vannak. Van még muréna, pók, cápa, rája, denevér… :) Ezek itt kobra és egy korall kígyó.

Visszatérve a cucc fogalmára. Ma volt nálunk lomtalanítás. Szörnyű, mennyi lom van. Találtam is humort, ami magyarázza vonzalmainkat a cuccokhoz.

Galla Miklós: A cucc!
Az eredeti angolul. Ne hagyd ki!