[városjáró]
Egy város befogad vagy taszít. Kötődhetsz hozzá sok élménnyel és emlékkel, bármikor keresheted benne az újakat. Nekem Budapest sokáig alakította az életemet és néha pillanatokra én is alakítottam valamit rajta.
Szerettem, azt a Budapestet, ami a 90-esekben volt. A változást a kísérletezést, a létet a külső és belső határainkon. Izgalmas volt. Nem is vágytam máshova.
Már egy ideje nincs kapcsolatom Budapesttel. Lassan megszűnt a benne létezés, a vele kapcsolatos érzelmeim átalakultak, nem „beszélek” már a várossal. Vagy 7 éve elengedtem. Nem volt könnyű. Fiaim segítettek benne, új világot nyitottak helyette.
Mostanában utazásra indulok esténként. Megpróbálom használni a várost. Megérteni mi változott benne, hátha megértem mi változott bennem.
Keresem a képeket, nézem a régi helyeket. Figyelem az embereket, hallgatom, amit mondanak.
Szeretem a villamosokat. Régen is megtettem, csak úgy, bele a sajátos kifelé-befelé néző kalandba. Akkor a 14-es volt a kedvencem a Lehel térről a Megyeri útig. Végig a magyar ipartörténelmen, a kádár korszakon, a kínai kolónián és a lakótelepek világán.
Tegnap este a 4-6-os vonalán utaztam. Szeretem a vasárnap estéket. Ilyenkor jönnek meg az egyetemi kollégisták tele bőröndökkel, már mobilon tervezgetve a hetet. Fura lézengő egzisztenciák, hazatérő párok és magányosok, később a fáradt csuklyás melósok csoportjai és a körbealvók. Néha leszállok, körbenézek. Benézek ismerős helyekre. Visszaszállok és hallgatok. Keresem a régi helyeket, felidézem a régi képeket. Budapest egyelőre hallgat…
Az online város néhány nézhető, olvasható darabja: 
"Csak túristának jó a világon".
VálaszTörlésKis Pál és a borz (anno)
Nagyon erős szöveg, szép képekkel. Budapest is büszke lehet(ne) rá.
VálaszTörlés