Harmincötödik hét - kedd


[a legjobb verseskötet a google]


Paul Verlaine őszi verse különböző hangokon, reggeli budaörsi képekkel…

[Az eredeti]
Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure;

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

[Tóth Árpád]
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...


[Szabó Lőrinc]
Zokog, zokog
az ősz konok
hegedűje,
zordúl szivem,
fordúl szivem,
keserűre.

Fullaszt az éj;
arcom fehér,
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója.

S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld.

[Térey János
]
Síró vonón
Bong monoton
Őszi dallam,
Szivemre tör,
S kínja gyötör
Lankadatlan

Arcom komor
S fakó, mikor
Óra kongat,
És zokogok,
Ha tűnt napok
Fölragyognak.

S már indulok,
Rossz szél suhog,
S messzekerget,
Mint dérlepett
Holt levelet,
Földrevertet.


[Angolul]
The long tears
Of Autumn’s
Violins
Wound my heart
With a monotonous
lethargy.

All suffocating
And pale when
The hour strikes,
I remember
The old days
And I cry…

And I am going away
On an ill wind
That carries me
Here, there,
Just like a
Dead leaf.

[Olaszul]
I lunghi singhiozzi,
Dei violini
D'autunno.
Mi feriscono il cuore
Con un languore
Monotono.

Tutto affannato
E pallido, quando
Rintocca l'ora,
Io mi ricordo
Dei giorni antichi
E piango.

E me ne vado,
Nel vento maligno
Che mi porta
Di qua di là
Simile alla
Foglia morta.


4 megjegyzés:

  1. [Kántás Balázs fordítása]

    Messze szálló
    bús gitárszó
    hangja zeng,
    peng a zord ősz
    gyászos és bősz
    hangszere.

    Én félhalott
    árnyék vagyok
    s csak nézem,
    elém hogy száll
    elmúlt sok száz
    emlékem.

    Felkél a nap
    és elragad
    az éjjel,
    s mint hullt levél
    elszállok én
    a széllel.

    VálaszTörlés
  2. Igen, igen! Megvan ez is, de be kell férnem a megadott karakterszámba...és még spanyolul is megvan:


    Los sollozos más hondos
    del violín del otoño
    son igual
    que una herida en el alma
    de congojas extrañas
    sin final.

    Tembloroso recuerdo
    esta huida del tiempo
    que se fue.
    Evocando el pasado
    y los días lejanos
    lloraré.

    Este viento se lleva
    el ayer de tiniebla
    que pasó,
    una mala borrasca
    que levanta hojarasca
    como yo.

    VálaszTörlés
  3. Remek ötlet ezeket egybevetni. Mindjárt rákerestem a ropogós német verzióra is. Nekem Tóth Árpád marad mégis a one and only.

    VálaszTörlés
  4. Szerencsére a kommentelőkre nem vonatkozik (egyelőre) a karakterstop.:)

    Georges Brassens előadásában egy zenés változat.

    VálaszTörlés