[a legjobb verseskötet a google]
Paul Verlaine őszi verse különböző hangokon, reggeli budaörsi képekkel…
[Az eredeti]
Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.
Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure;
Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.
[Tóth Árpád]
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
[Szabó Lőrinc]
Zokog, zokog
az ősz konok
hegedűje,
zordúl szivem,
fordúl szivem,
keserűre.
Fullaszt az éj;
arcom fehér,
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója.
S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld.
[Térey János]
Síró vonón
Bong monoton
Őszi dallam,
Szivemre tör,
S kínja gyötör
Lankadatlan
Arcom komor
S fakó, mikor
Óra kongat,
És zokogok,
Ha tűnt napok
Fölragyognak.
S már indulok,
Rossz szél suhog,
S messzekerget,
Mint dérlepett
Holt levelet,
Földrevertet.
[Angolul]
The long tears[Olaszul]
Of Autumn’s
Violins
Wound my heart
With a monotonous
lethargy.
All suffocating
And pale when
The hour strikes,
I remember
The old days
And I cry…
And I am going away
On an ill wind
That carries me
Here, there,
Just like a
Dead leaf.
I lunghi singhiozzi,
Dei violini
D'autunno.
Mi feriscono il cuore
Con un languore
Monotono.
Tutto affannato
E pallido, quando
Rintocca l'ora,
Io mi ricordo
Dei giorni antichi
E piango.
E me ne vado,
Nel vento maligno
Che mi porta
Di qua di là
Simile alla
Foglia morta.
[Kántás Balázs fordítása]
VálaszTörlésMessze szálló
bús gitárszó
hangja zeng,
peng a zord ősz
gyászos és bősz
hangszere.
Én félhalott
árnyék vagyok
s csak nézem,
elém hogy száll
elmúlt sok száz
emlékem.
Felkél a nap
és elragad
az éjjel,
s mint hullt levél
elszállok én
a széllel.
Igen, igen! Megvan ez is, de be kell férnem a megadott karakterszámba...és még spanyolul is megvan:
VálaszTörlésLos sollozos más hondos
del violín del otoño
son igual
que una herida en el alma
de congojas extrañas
sin final.
Tembloroso recuerdo
esta huida del tiempo
que se fue.
Evocando el pasado
y los días lejanos
lloraré.
Este viento se lleva
el ayer de tiniebla
que pasó,
una mala borrasca
que levanta hojarasca
como yo.
Remek ötlet ezeket egybevetni. Mindjárt rákerestem a ropogós német verzióra is. Nekem Tóth Árpád marad mégis a one and only.
VálaszTörlésSzerencsére a kommentelőkre nem vonatkozik (egyelőre) a karakterstop.:)
VálaszTörlésGeorges Brassens előadásában egy zenés változat.