Harminchatodik hét - kedd

[Szeretem ezt a várost]

2. Útban a város szélére

(Ottlik Géza: Hajnali háztetők)

„Most már én is láttam Budapest háztetőit. A fényes őszi hajnalban, az áttetsző levegőég alatt borzongtak a kövek, hatalmas némaságban terpeszkedett a város a messzeségbe. Szennyes színei egybefolytak. A nyugati látóhatár megfeszült, mint egy fakókék vitorla, mérhetetlen magasan. A folyam mentén bérkaszárnyák horgonyoztak a híg napfényben. És tetők, kémények, tűzfalak szurtos, széltépett, esővert rengetege.
- Igen – biztattam -, fesd le, amit láttál!
- Minek? – nézett rám csodálkozva.
- Mert szép.
- Szép? (…) Egy rakás füstös pala-, cserép- meg bádogdarab. – Vállat vont. - Ha ez szép, akkor minden szép.
Bólintottam.
- Fesd csak le, ahogy láttad.”