[Szeretem ezt a várost]
7. November 7. (tér és a többiek)
(Ottlik Géza: Buda)
„Azt álmodtam nemrég, hogy megyek valahol a körúton, át az Oktogonon, lágy, szelíd késő délután van, és észreveszem, hogy gyönyörű a város, csupa szín. (…) A házak, a fák, járókelők, Andrássy út: még soha ilyen porhanyós nem volt a késő-délutáni óra. Szelíd volt. Érett.”Én még November 7. térként ismertem meg gyerekként, de tudtam, mi volt eredeti neve és nagyon tetszett. A rendszerváltás után aztán nagy örömömre pillanatokon belül visszanyerte régi, alakjáról kapott nevét. A teret övező négy eklektikus épület közül ez az egy még nem virít narancsos rózsaszínben…
Nem úgy a Felszab tér. Nekem az Felszab tér marad. Többünknek is. Nehezen szokom a Ferenciek tere nevet. Legkedvesebb épületeim állnak itt: a Klotild paloták – melyek közül az egyik aggasztóan régóta áll kibelezetten –, a Királyi bérház, illetve a Párisi udvar, manapság teljesen kiürített üzlethelyiségekkel…
És szerintem a régi szépségében pompázó Szabadság híd, eredeti nevén Ferenc József híd sem szégyelli 1946-ban kapott nevét.
Záróakkord, avagy egy város-kép-író vallomása: Köszönöm a lehetőséget, nagyon élveztem ezt a hetet, hiszen azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek. Alig vártam reggelente, hogy elinduljak, és újabb szépségeket fedezzek fel. Remélem, tudtam némi örömet szerezni velük.
Szenzációs volt ez a hét, amelynek során egy kiváló fotóst ismerhettünk meg; hihetetlenül egységes és egyenletesen magas színvonalú az anyag. Biztos vagyok benne, hogy Galina fotóival találkozunk még az Arnolfini Archívum felületein.
VálaszTörlés