Negyvenegyedik hét - csütörtök


[Téli játékok 2]


Ma délután, az óvodából hazatérve, Misóka egy gyakran műsorra tűzött, régebbi keletű játék felújítását szorgalmazta. Megint láthatott az utcán hajléktalan szegény embereket, akiket mindig nagy, részvétteli kíváncsisággal tanulmányozott, így a tapasztalat alapú karakter- és helyzetismeret lett a játék alapja.

Előkészületként számtalan cigit kell készítenem, amit aztán ádáz dohányzás közben önfeledten szétdobálunk magunk körül, a már előre jól beszemetelt terepen. Ahogy illik a magunkfajta emberekhez. Ülünk a kanapén, cigizünk szótlanul. Misóka néha megszólal: ugye Japi (ez én vagyok), mi rosszemberek vagyunk? Ezt röviden, de öntudatosan jóváhagyom. A rituálé csendesen folytatódik elég sokáig, közben mélyen egyetértünk abban is, hogy tüdőnket jól behamuzzuk. Én azonban biztos vagyok benne, hogy komoly játékunk az elesettekkel való együttérzést, s nem a felelőtlen önpusztítást fixálja kis lelkében.

Figyelemre méltó Misókának az a felismerése, hogy a társadalomból kiszorított ember minden közmegegyezést szükségszerűen fumigálhat.


Kisiskolás koromban a tanító bácsi ilyen gyűrögetéssel titkosította a gyerekekre bízott üzeneteit.

1 megjegyzés:

  1. Az első, cigarettás kompozíció, egy az egyben egy Modiano plakát is lehetne! Tökéletes forma, ihletetten megválasztott színek, hibátlan beállítás. Huh.

    VálaszTörlés