Negyvenhatodik hét - péntek


[Budapest alkonya]


Már annyiszor láttam, ahogy lemegy a Nap, de valahogy még mindig ámulatba tud ejteni. Télen különösen, amikor ritkábban figyelhető meg, mert legtöbbször teljesen be van borulva az ég. Nincs annál szebb, amikor a havas hegyek mögül tűnik el a Nap, viszont most ezt – hegyek és hó hiányában – nem tudom bemutatni. Különös fények vannak ilyenkor, amikor keveredik a természetes fény a mesterségessel. Sajnos nagyon hamar elillan ez a varázs; igyekeztem valahogy a képekkel rögzíteni hangulatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése