[Fény és idő]
A hajlításokból, térgörbületekből adódóan homorú és domború tükrök alakulnak ki egy formai világon belül. Így a miniszobor virtuális tömege és a formák által körbeölelt virtuális terek a fény és a csillogás hatására zavarba ejtő vizuális élményt adnak. A plasztika valós tömege, vagy a virtuális élmény, a tükörképek, a fények a görbülő síkok látens képei csak a megvilágítás segítségével kelnek életre. Az árnyékok szerves részei az alkotásnak. A megmozdítás által filmszerű hatást érhetünk el, a kinetikus művészet határkövére léphetünk. Az anyag és az anyagtalan határa elmosódik. A fény kizökkenti az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése