Negyvenötödik hét - hétfő

[Lubickolás a télben]

"Hogy lesz dús a vetés, mely csillag alatt ugaroljunk,
Szilre mikor jó, Maecénás, aggatni borágat,
Marhatenyésztéshez mint fog, juhokat hogyan ápol,
És kicsi méheivel mily gondot vállal az ember"
(Vergilius: Georgica)

Nos, nem erről lesz szó, de aki már húsz kilométerről látja csak Budapest fényeit, méltán vidéken érezheti magát. Csend, ködös reggelek, havas táj. Esténként meg a csillagok, a holdvilág, és a meghitt kis sarokban a számítógép.

A mai reggel másoknak már munkanap volt. A nyugdíjasnak meg egy újabb lehetőség. Egy gyors fénykép hátul, a kert felé: madarak türelmetlenkednek az etető körül.

Egy másik és harmadik kép párban készül, szemben a hófehér Déryné utca piros-kék szemüveggel térhatásúvá nyílik.
Délelőtt feleségemmel a gödi strandon lubickoltunk. Ezt aktív koromban mindig irigyeltem az öregektől. Sikerült egy fotó erejéig kicseleznem a köd- és párafelhőt.
Az élet tehát nagyon is otthonos volna itt, ha nem éppen ma lenne a médiatörvénynek is az első munkanapja. Nem éppen udvarias sajtóműfajom (a karikatúra) várhatóan fogja még a fiúkat bosszantani. A hatalom ugyanis mindig humortalan, és ha valamitől igazán fél, az a nevetségesség (lásd Napóleon, Sztálin és a többiek). Azt azonban még a humoristák közt is tudatosítani kell, hogy nem kifigurázni kell őket, mert "álhumor nevetségessé tenni a dolgokat. Igazi: megtalálni a nevetségest." (Karinthy) A propaganda-karikatúrák nem igazán hatékony fegyverek. Terveztem hát egy Orbán-lemezt.

"Ennyit a föld bevetéséről meg a csillagos égről."

(Ismét Georgica)