Tamás Amaryllis: Etűd
- első lap -
[In Memoriam Tamás Amaryllis]
Amaryllisszel személyesen 2010. május 27-én, a 12. Arnolfini (Napló) Fesztiválon találkoztam utoljára. Virágot hozott, s talán fügeágat, mint szinte mindig, és a Hajó(törött)napló című könyvének egypéldányos kéziratát, amelynek oldalaira frissen szedett leveleket ragasztgatott. A kötet anyagát – kézzel írt, illetve gépelt lapokon – éppen 12 évvel azelőtt kaptuk meg tőle, azzal a baráti bizalommal, hogy jelentessük meg az Arnolfini Archívum könyveinek sorában. Akkor addig jutottunk, hogy Ira begépelte a szövegeket, amelyeket digitális formában vissza is juttattuk korrektúrára, de aztán sajnos nem folytatódott a projekt.
Amaryllisszel 2011. február 1-jén, késő este beszéltem telefonon utoljára. Épp egy interjúról ért haza. Pár nappal korábban két e-mail váltás előzte ezt meg. Az egyikben visszajelzett, hogy jön majd az idei fesztiválra, a másikban pedig elfogadta a felkérést az Arnolfini KépíróKörben való részvételre. Az 50., azaz a február 7–13-i hét lett az övé. Miután kiderült, hogy a napi küldést technikailag nem tudja megoldani, egy speciális konstrukcióban állapodtunk meg: egy héttel korábban ír magának hét napon át naplót, s készít fotókat, ezeket február 6-án elküldi nekünk, majd a bejegyzéseket egyhetes csúszással publikáljuk a február 7-étől kezdve.
Amaryllis 2011. február 2-ának éjszakáján, egy végzetes baleset következtében, megdöbbentően váratlanul és fiatalon, elhunyt. Ezen a héten, az Ő hetén, rá emlékezünk a KépíróKörben, a Hajó(törött)napló egyik 7 oldalas írásának kéziratlapjaival. Nyugodjék békében.
Zsubori Ervin, 2011. február 7.
https://www.facebook.com/DanielPeterfiPhotography
VálaszTörlés