Ötvenegyedik hét - vasárnap

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Színes

Remélem, ma mindenki észrevette a tavaszias időt és a sok napsütést. Merem remélni, ebben nekem is benne volt a kezem…

A nappalink fala színességével adott nekem lendületet. Átadom hát az érzést:
Színes tintákkal álmodoztam; valahogy így tudnám képben is megeleveníteni:
Az én hetemnek ezennel vége. Igyekeztem egy kis örömet vinni ezekbe a szürke, de egyre színesedő téli napokba.
Zárásként pedig következzen a hét verse, Kosztolányitól:

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.