Hetedik hét - szombat

Korán keltem. Kint hűvös tavaszi idő volt, de sütött a nap. Leültem a géphez, és megírtam az egyik diplomamunkáról a bírálatot. Délelőtt Durucskó Zsolttal elmentünk megnézni egy autót az egyik budapesti barátunk kérésére, aztán vettem egy kis húst, tejet, ilyesmit. Megsütöttem sóban-borsban, kis krumplival, gyorsan elintéztem az ebédet. Folytattam a dolgozatok olvasását.
Halmosi Sándor telefonált, hogy a Duna tévét kapcsoljam be, mert a lengyel-magyar barátság történetéről van szó. Ma nemzeti gyásznap van, a lengyel államfő és kísérete tragikus halála miatt. Láttam a fekete lobogót a városházán, a bíróság épületén, a katolikus gimnáziumon. Eszembe jut, hogy Nowy Saczban a Magyar utca vezet be a város központjába. Sándortól tudom, hogy délről érkezve az országba, a többi lengyel városba is a Magyar utcán át lehet bejutni. Ezt nem változtatták meg soha, századok óta így van. Szívet melengető érzés. A barátság is, amit a lengyelek irántunk éreznek. Meg kell becsülnünk, s viszonoznunk kell. Nincs értékesebb dolog, soha nem is volt, mint a barátság.
Bementünk Zsolttal a kedvenc boltomba is, a holland apróságok boltjába. Ide mindenkit el szoktam vinni, jó dolgokat lehet böngészni, olcsón.
Délután elmentem a gyerekekhez, sétáltunk, élveztük a napsütést. Zenét hallgattunk, a kicsik rajzoltak. Este nagy hancúrozás volt, alig akartak lefeküdni. Hazatértem a dolgozatokhoz. Előre kell dolgoznom, hétfőn nem leszek itthon, s nem akarok lemaradni a munkával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése