skip to main |
skip to sidebar
Zsúfolt nap áll mögöttem, s még nincs vége. Konferencia volt a karon, reggel fél tíztől este hatig tartott, a gazdaságpolitikára kihegyezve. Sokan voltak, és jó hangulat uralkodott végig. Bő egy órás ebédszünetet tartottunk, az Aulában terítettek, Durucskó Zsolt kiállításának képeit addig félretolták. Beszélgettem néhány kollégával, szakmai barátokkal. Jó volt találkozni budapesti, veszprémi ismerősökkel, örülni egymásnak, a közös gondolkodásnak, problémafelvetéseknek.
Attól tartottam, hogy megcsappan a résztvevők száma ebéd után, de kettőkor ugyanúgy megtelt a nagyelőadó, mint délelőtt. A hallgatók felmérték, hogy élőben találkozni az Akadémia, a tudomány jeles személyiségeivel, szemtől-szembe látni, hallatni őket, kérdezni, beszélgetni fontosabb, mint gyorsan elhúzni víkendezni. 
Végigfotóztam a rendezvényt, legalább ötven használható felvételem van. Számosan kérték, hogy küldjek nekik is. Persze volt hivatásos fotós is. Mondtam neki, irigylem a masináját, de kedvesen megvigasztalt, hogy az enyém is jó. A hoszteszeink – hallgatóink – igazán nagyon helyesek voltak. Délután már le-leültek pihenni, de figyeltek arra, hol, kinek tudnak segíteni. Én is kaptam kávét, ásványvizet, így aztán tényleg könnyű volt kitartani. Ráadásul ahhoz is hozzájárultak, hogy feltegyem a fotójukat az Arnolfini KépíróKörbe.
Este fél tízkor jöttem el az egyetemről – addig a Competitiót szerkesztettem –, s nem üres kézzel: hazahoztam ismét négy szakdolgozatot, hátha még késő este és holnap délelőtt jutok valamire a bírálatban is.
Attól tartottam, hogy megcsappan a résztvevők száma ebéd után, de kettőkor ugyanúgy megtelt a nagyelőadó, mint délelőtt. A hallgatók felmérték, hogy élőben találkozni az Akadémia, a tudomány jeles személyiségeivel, szemtől-szembe látni, hallatni őket, kérdezni, beszélgetni fontosabb, mint gyorsan elhúzni víkendezni. 
Végigfotóztam a rendezvényt, legalább ötven használható felvételem van. Számosan kérték, hogy küldjek nekik is. Persze volt hivatásos fotós is. Mondtam neki, irigylem a masináját, de kedvesen megvigasztalt, hogy az enyém is jó. A hoszteszeink – hallgatóink – igazán nagyon helyesek voltak. Délután már le-leültek pihenni, de figyeltek arra, hol, kinek tudnak segíteni. Én is kaptam kávét, ásványvizet, így aztán tényleg könnyű volt kitartani. Ráadásul ahhoz is hozzájárultak, hogy feltegyem a fotójukat az Arnolfini KépíróKörbe.
Este fél tízkor jöttem el az egyetemről – addig a Competitiót szerkesztettem –, s nem üres kézzel: hazahoztam ismét négy szakdolgozatot, hátha még késő este és holnap délelőtt jutok valamire a bírálatban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése