Hetedik hét - csütörtök

Az éjszaka hajnali háromkor feküdtem le. Addig kínlódtam, amíg végül mégis megoldottam az adóhoz a letöltéseket, elkészítettem a bevallásomat, kértem az okmányirodára időpontot, hogy regisztráljak majd a kormányzati portálon, és az ügyfélkapun át tudjak közlekedni. Kaptam is április 28-ra. Reggel nyolckor arra ébredtem, hogy vakítóan tolakszik be a sötétítőfüggöny résein át a napfény. Egyből jó kedvem támadt. Kicsit pakolásztam, elkészültem.
Szegény tulipánjaim reggelre felszívták mind a vizet, szomjasan kókadoztak. Teleöntöttem a vázát ismét, meglocsoltam a többi virágot is, aztán elmentem az egyetemre. Egész nap a Competitiót szerkesztettem, csak ebédelni szaladtam el a nagyváradi román kollégákkal, akik pár napot itt töltenek. Meghívtam Cipriant kávézni, nálam volt végig a fogadóórámon. Arisztotelészről és Ioan Maliţaról beszélgettünk, akinél doktorált, s akivel én is találkoztam pár éve egy konferencián. A délután és este monoton munkával telt.
Este fél tízkor értem haza. A tulipánok meghálálták a reggeli friss vizet: mind magasra emelt fejjel vártak.