skip to main |
skip to sidebar
Ma itthon maradtam, hogy megcsináljam az adóbevallást és más, elmaradt, adminisztrációs feladatokat, például a két diplomamunka értékelését. A lakás egy tépett szalmakazal, hétvégére úgy mentem el, hogy szanaszét hagytam ruhákat (ezeket már elpakoltam), írásokat, elintézendő számlákat, leveleket. Főleg pedig a grafikáimat, meg vonalzót, farostlemezt, amin vágtam a papírszéleket, s mindenféle, a kiállításra postázás előtti munkálatokhoz, csomagoláshoz szükséges eszközöket. 
Délelőtt az APEH-nyomtatványok letöltésével vacakoltam. Tavaly még meg tudtam oldani – akkor sem könnyen –, most nem boldogultam. Így hát inkább nekifogtam a dolgozatoknak. Egész nap esett az eső. Délután elmentem a gyerekekhez, ez mindig jó, különösen rossz időben, mert akkor mindenről elfeledkezem, csak a kimeríthetetlennek tűnő boldogság, az van. 
Este folytattam a pakolást, végre valamennyire visszaállt a szokásos állapot. Az íróasztalom már egészen áttekinthető. Kérdés, meddig.
Délelőtt az APEH-nyomtatványok letöltésével vacakoltam. Tavaly még meg tudtam oldani – akkor sem könnyen –, most nem boldogultam. Így hát inkább nekifogtam a dolgozatoknak. Egész nap esett az eső. Délután elmentem a gyerekekhez, ez mindig jó, különösen rossz időben, mert akkor mindenről elfeledkezem, csak a kimeríthetetlennek tűnő boldogság, az van. 
Este folytattam a pakolást, végre valamennyire visszaállt a szokásos állapot. Az íróasztalom már egészen áttekinthető. Kérdés, meddig.
Köszönjük a gyerekeknél eltöltött boldog pillanatok megemlítését! Kriszti :-)
VálaszTörlés