skip to main |
skip to sidebar
Egyszer mindennek vége lesz, a hosszú víkendnek is. Reggel jöttem vissza Debrecenbe Budapestről. A vonaton olvastam, készültem a mai óráimra. A tájat végig eső mosta, az összes fotóm vacak lett, ami nem, az vigasztalan képet mutat a szolnoki állomásról. 
Egytől fogadóórát tartottam, aztán benéztem a kollégáimhoz. A lányok vidámak voltak. Okosak, munkabíróak, maguktól működnek, nem kell irányítgatni őket. Érdeklődőek, kilátnak a tudományból a társadalomra, kultúrára is. Szeretek velük lenni, elevenebb a tanszéki élet általuk.
Délután két előadást tartottam, ez itt a képen az esti 6 órai kurzusomra a gyülekezés. Nyolcig az egyetemen voltam, aztán hazajöttem a dolgozatokkal, mert még nem ért véget a nap. Még jó, hogy vannak barátok, rám telefonálnak, megtörik az est monotóniáját. 
Egytől fogadóórát tartottam, aztán benéztem a kollégáimhoz. A lányok vidámak voltak. Okosak, munkabíróak, maguktól működnek, nem kell irányítgatni őket. Érdeklődőek, kilátnak a tudományból a társadalomra, kultúrára is. Szeretek velük lenni, elevenebb a tanszéki élet általuk.
Délután két előadást tartottam, ez itt a képen az esti 6 órai kurzusomra a gyülekezés. Nyolcig az egyetemen voltam, aztán hazajöttem a dolgozatokkal, mert még nem ért véget a nap. Még jó, hogy vannak barátok, rám telefonálnak, megtörik az est monotóniáját. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése