Kilencedik hét - péntek

[shadowplay]

A Planet Susannia felé soundtrack gyanánt ma szívünk szerint a Schattenooga Choo Choo-t sugároznánk, ha meg volna írva ez a dal (lásd a csütörtöki bejegyzéshez érkezett harmadik kommentet – szúrná be ide az Arnolfini Árnyjelenlét Szolgálat éber ügynöke). De hallgat az űr. A Damjanich utcai Tudatkapu zümmögő jeleket küld a hetvenes troli elnéptelenedett megállója felé. Éjszaka van. A Bethtlen Gábor tér díszburkolaton pihenő hajléktalanjai, ha még ébren vannak, finoman pulzáló, zöld fényeket látnak messze, az István utca városligeti torkolatánál. Biztos a félédes Koccintós miatt van ez is, gondolják, de tévednek. Amott messze, az ifjabb Ajtósi Albert fasort övező sötétben, a műfüves focipálya nemzetiszín plasztiklelátója mögött valami készül. Valami foszforeszkál. Megmutatni készül magát.
Egy belvárosi luxushotel félkész műgránit-büfépultján ülve az éjszakai portás Lee Scratch Perry mosolygó arcát látja megjelenni egy kortársművészeti faldekoráció félhomályban derengő turista-sziluettjei közt.

Ismerős árnyék a Rózsák terén.

Shadow Men.

Úrjármű.

Soundtrack> UNKLE: Burn My Shadow