Kilencedik hét - csütörtök

[shadowplay]

Köszönöm, Névtelen Ufológus, az értékes adalékot (lásd a szerdai bejegyzéshez érkezett első kommentet - A Szerk.) Ezért ma neked szól a Soundtrack. A Molnár utcai szálloda (délután öttől üzemelő) Éjszakai Portása ezen a napon Lee Scratch Perry egy egészen elmegyógyintézeti lemezét volt kénytelen hallgatni (ha már szóba került a zene), amit férfias elszántsággal tűrt, igaz, leginkább kint az utcán. Miközben a Falon gyülekezni kezdtek a fekete (és egészen sötét sóskazöld) madarak, tisztára, mint a filmben. Lehet, hogy csak a fáradtság miatt láttuk így? Vagy valóban ott vannak azok a különös szárnyasok? Mindezek a kérdések persze nem jelentéktelenítik el a tényt, miszerint ANNAKIDEJÉN, a hatvanas évek egy még (ideológiailag) ambiciózus periódusában, a szovjet tudósok állítólag a Városligetből próbálták felvenni a kapcsolatot a – nyilván rendszerbarát – földönkívüli intelligenciákkal. Hogy ide szántak egy ilyen bázist, vagy mit. Fogadóállomást. Nyilván Szibériában feltűnőbb lett volna, vagy nem tudom. Ha ez közelebbről érdekel, próbálkozz itt, a hetedikben a kocsmalakó öregekkel, köztük még lehetnek szemtanúk. A kísérlet aztán valamiért kudarcba fulladt, vagy lefújták, ki tudja már. Maradt a mai Pántlika (Zöld Ember, ugyebár) különös épülete és a hozzáértők szerint eredetileg afféle ufó-silónak tervezett Pecsa. Melynek emeletére került később – a nyilvánosan be nem vallható kudarc szimbolikus felmutatása gyanánt, vagy másképpen: a tudományos ismeretterjesztés asszociációkban gazdag felületére történő projektálásaként – a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállítása. Ilyen különös az élet!

Shadow Man átkelés előtt.

Árnyékot festő árnyék.

Egy idegen árnyéka.

Soundtrack> The Shadows: Crackerjack