Kilencedik hét - szerda

[shadowplay]
Ma egész nap a Falon, akár két Serény Pók. Hendikepes pók, mert nekünk együtt mindössze négy kezünk van, s ebből is csupán fejenként egy alkalmas az ecset viszonylag kifinomult használatára. A falképen az 1780-as évekbeli városszerkezet úgy kompozíciós, mint – hm – historikus szempontból változáson ment át. Alákerültek egy korábbi utcarendszer imaginárius maradványai. Közben jöttünk rá, milyen önkéntelen utalás ez részünkről a szálloda pinceszintjén található kőfal-töredékre, mely állítólag egy néhai városfal maradványa. Ott áll az ÁRNYÉKszék szomszédságában, egészen hétköznapi anyagcsere-folyamatoknak nyújtva ekképp történetfilozófiai dimenziót. Akárcsak a babgulyásnak a Pántlika.
És ezzel rá is kanyarodtunk egy mindenkit sokkal jobban érdeklő témára. A Pántlika bisztró a Városliget sajátos architektúrájú építménye. Manapság különösen nyáron népszerű – teraszos Hely, a pesti romkocsmák zöldövezeti beton-kisöccse. A helyzet azonban az, hogy itt a Csikágóban afféle nyílt titok: a mai Pántlika, amely a hetvenes évek elejéig hivatalosan a BNV információs épülete volt, VALÓJÁBAN, szovjet utasításra, eredetileg (most kapaszkodj!) földönkívüli-fogadó bázisnak épült! Mi köze lehet ennek a Damjanich utcai Tudatkapuhoz? Vagy bármi máshoz?!
Good Morning, Chicago!

Sötét Árnyak a (mai) Belgrád rakpart felett.

Egy pohár sör jól megérdemelt árnyéka (vagy valahogy így).

1 megjegyzés:

  1. a hír igaz. nem véletlenül hívják a pántlika bisztrót = zöld embernek.

    VálaszTörlés