Nyolcadik hét - péntek

A piszkos huszonkettő

A doboz tetejét, amiben a "22" című magazinomhoz érkező anyagot gyűjtöm, a héten kapott csomagokkal együtt már nem lehetett visszacsukni.
Megérett hát az idő egy új lapszámra, így kiterítettem a zsákmányt.
A kiadványt 2000-ben alapítottam. 22 művész 22 szignált, számozott, eredeti lapjából – a téma és a technika szabad – füzetet készítek, s ebből minden résztvevő kap egy példányt. Ebbe a projektbe bárki beszállhat, néha azonban szervezek tematikus különszámokat, amelyekben csak meghívott mailart- és fluxusművészek vesznek részt. A legbüszkébb a 2005-ös kollektív naplónkra vagyok: 22 napon át mindenki eltette az aznapi belépőjegyeket, cédulákat, s abból csinált kollázst, vagy fotókkal dokumentálta aznapi tevékenységét, mint mi most.
A magazinok alkotói közt Afrika és a sarkok kivételével minden kontinens képviseltette már magát. A munkák eleinte kézművesebbek voltak, tradicionálisan sokszorosított metszetek, vagy fénymásoló, pecsét, festés, ragasztás kombinációi. Ma már nyomtatóval nem tart napokig a lapok elkészítése. Ez gyakran a minőség rovásra megy. Néha csak a mail-art demokratizmusa tart vissza, hogy kidobjam azok lapjait, akik mindenütt ott akarnak lenni, de csak a mennyiség fontos nekik. Ám az idei első szám szép kollekció lett, s bármennyit kell is most spirálozni, amikor majd együtt látom készen, nézegetni fogom a kupacot egy darabig, mielőtt elküldöm a résztvevőknek. A címlapot a borítékok inspirálták, s nem a nyomat gyűrött, hanem az eredeti, amit beszkenneltem hozzá.