Nyolcadik hét - vasárnap

Tajtékos napok

Emlékeztek a tavalyi, Vargha János készítette fesztivál-csoportképre?
Mikor megláttam, rögtön a szürrealisták jutottak eszembe. Az a kép, ahol illedelmesen üldögélnek öltönyben mind, a manifesztum megfogalmazói.
Ez a fotó jutott eszembe ma megint, amikor Schwäbisch Hallban megnéztük a Würth-gyűjtemény Max Ernst-kiállítását.
A képek és szobrok mellett volt egy halom fotó. A párizsi évekből Paul Éluard és Gala, aki akkor még nem ismerte Dalit; az amerikai házépítés; Lee Miller és Man Ray; a szerelmek, Leonora Carrington, Dorothea Tanning... Ablakon néznek ki: Breton, Leonora, Éluard, Arp, Ernst... „Ezek örökké együtt hibogtak” – mondja Tomi. És tényleg. Együtt Párizsban, a Cote´d Azur-ön. Amerikába is együtt menekültek a háború elől. Verseket írtak, illusztrálták egymás könyveit, kiállításokat organizáltak egymásnak, majd szétrebbentek és csinálták a dolgukat, hogy aztán megint összefussanak valahol. Mint az Arnolfini kollektíva tagjai. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek ezt a hetet!

Ein Maler ist verloren, wenn er sich findet -
Egy festő elveszett, ha megtalálja önmagát.
(Max Ernst)