Tizedik hét - csütörtök

[Hegynapló]
A hegyről ma is tömegközlekedve mentem le, és úgy jöttem vissza. Volt már, hogy gyalog jöttem fel, hóban, sztrájkban, de nem növesztheti az ember a végletekig a vádliját! Manapság már nem is tömeg-, hanem "közösségi-közlekedem"! A bkv-kreatív azt hiszi, ezzel a szóval ezreket csalogathat fel a villamosra, hiszen a közösség sokkal jobb, mint a tömeg. Utóbbi sűrű és büdös, míg a közösség barátságos, tele van fele- és egész barátokkal, ráadásul közösen valósítjuk meg egyéni célunkat: eljutunk a célba.
Imádom fürkészni a közösséget. Nem is értem, miért dugaszolják be a többiek a fülüket és hallgatnak buta reggeli rádiókat – amit egyébként én is hallok –, őket nem érdekli, mi zajlik idekint? Nem kíváncsiak mások telefonhívásaira? Politikai eszmecseréire? Cégek üzleti terveire?
Ma például megtudtam, hogy valaki már ezerszer megmondta valakinek, hogy ezt nem csinálja tovább, az a füle botját sem mozgatja erre, de ma beszél a főnökével és az talán véget vet mindennek! Hacsak, nem az van, amit mindenki sejt az irodában, hogy mit művelnek azok ott ketten, de őt az sem érdekli, mert munkahelyen dolgozni kell, nem „azt” csinálni. Na, ekkor ijedten átkagylóztam egy srác ipodos zenéjére.
Mai napi jó cselekedet és országimázs: fogyatékkal élő német turistáknak átadtam az ülőhelyet. Bittesőn!

3 megjegyzés:

  1. Én akkor ezennel útjára indítanék egy polgári elengedhetetlenségi mozgalmat: Tessék főzni, tessék főzni! Lássuk a menüt! Még, még, még, enni nem elég! Táncolj, (bors)törő! Lé, lé, lé, alaplé! Fakanalat az írónak!

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom, a bablére tkp. kaptam választ, de a Cauli(flower) első levére nem! :-)

    VálaszTörlés
  3. Annyiban értek egyet SL naplóíróval, hogy aki főzni akar, az nézze a blogot, ami talán tegnap frissült. Itt egy másik oldalát szeretné megmutatni, ami ugyanolyan érdekes, sőt... Én nagyon élvezem, ráadásul árgus szemekkel figyelek. Hátha...
    Persze egy csipetnyi só-bors soha nem árt! :)

    VálaszTörlés