Tizenegyedik hét - szombat

[Ég és föld között]

Ég: 2010. május 15. 11 óra 26 perc

Dárdai István lányai: Ildikó, Zsuzsa, Gyöngyvér
és Anyuka, Rabati Anna, 1958
.

Föld: 2010. május 15. 11 óra 24 perc

Anti utáni bánatomat kissé ellensúlyozta az öröm, hogy Pityu itthon van, büszkén néztem ezt a szép vállas fiamat is, ki katonaévei által, komoly férfias erőt és elszántságot fejez ki, úgyhogy határozott védelmet érzek, amikor mellettem van. Most, hogy itt van velem, olvassuk és tárgyaljuk verseit, melyek közül némelyik már megjelent a "Bokrétában" és más folyóiratokban, ezeket is csak író barátja erős biztatására és kérésére közöltette.
Mindig csak magának ír, és ha készen van, nem bánja, ha heteken át ott hever íróasztalának egyik sarkában, vagy mint gyűrött papírdarab kerül mellényzsebébe. Felesége, ahol lehet összeszedi, megmenti és gyűjti verseit, és ha a Jó Isten békéhez segít bennünket, talán egyszer gazdag anyaggal léphet a világ elé. Pistim mindössze 12 napot tölthetett Rahón, de az olyan meghitt boldogságban telt el, csak az Anti utáni gond ne nehezedett volna úgy mindnyájunkra. Mikor Pisti a vonatnál elbúcsúzott, fájt, hogy megint egyedül leszek, de egyben örültem annak, hogy végre megkezdheti kis családjával a fészekrakást, és kiköltözhetnek a tanyai iskolába, melynek békés légköre bizonyára alkalmas lesz a verselésre is.

Szent este van… szent hagyományokkal gazdag éjszaka, melyet az est méltósága, a hó fehérsége sem tud már ünneppé formálni. Az újesztendő legtragikusabb súlyával köszöntött ránk, felrobbant hidakról és Budapest térségében dúló harcokról számol be a hadijelentés.

(Fiaimnak! Majd, ha egyszer hazatértek. - részlet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése