Tizenegyedik hét - vasárnap

[Ég és föld között]

Ég: 2010. május 16. 13 óra 18 perc

Zagyvarékas, Állami Általános Iskola, 1954.
1-4 osztály, köztük a Dárdai lányok:
Ildikó, Zsuzsa, Gyöngyvér

Föld: 2010. május 16. 13 óra 06 perc

A szél süvít; érzem a nagy esemény súlyát, ágyúzások, becsapódások… az ablakon dörömböl a szél, pokoli erők döngetik a kaput… zúgni, morogni, nyögni kezd a föld; mintha jogos beleszólást követelne magának. Morajló kínnal mondja: „Miattam szenvedtek, miattam véreztek, miattam haltok, öltök raboltok, miattam szól az ágyú Afrikában, Ázsiában, Európában. Megkínoztok, meggyötörtök, széthasíttok, krátert vájtok testemen, kapzsisággal szerettek, mindenki többet akar belőlem, nagyobb részt a testemből. Pedig évezredek óta táplállak benneteket, nem kérdem, ki aratja le termésemet, s hogy az érett gyümölcs kinek hull a kötényébe; nem kérdem, ki csillapítja szomjúságát kristályforrásból, s ki fog halat tiszta patakból. Minden a tietek, mindent nektek adok, a tietek vagyok, mert így rendelte az Isten. De ti, hálátlanul vérrel szennyezitek be testemet, csakhogy több jusson egynek, kevesebb a másiknak. Pedig én, az öreg föld, azt mondom nektek, hallgassatok szavamra: Csak akkor lesztek boldogok és én akkor adok bő termést, ha azokat a termést-gátló sorompókat eltávolítjátok testemből és vér helyett testvéri összefogással, vízzel öntözitek kapzsiság és nagyravágyás által meggyötört testemet… Új világ előtt álltok, halljátok, mint robognak testemen idegen tankok, idegen ágyúk? Vigyázz világ! Győző és legyőzött! Hogy gyilkos játékotokat meg ne ismételjétek! Aszállyal, éhínséggel, áradással, földrengéssel sújtalak majd benneteket, ha intő szavamat nem hallgatjátok…”
Az ablakhoz lépek, látom, mint futnak a járókelők a főutcáról a mellékutcákba. Elérkezett az idő, itt állunk a nagy történelmi forduló előtt. Most kell alávetned magad nemzetem a nagy műtétnek, mely ha fájdalmas is, mégis az egyedüli lehetőség, hogy halálos kórságodból felszabadulva új életre kelhess.
Közeli puskaropogások kattogások, lövöldözések.
Itt vannak az oroszok!!!
Kassa, 1945. január tizenkilencedike.

(Fiaimnak! Majd, ha egyszer hazatértek. - részlet)

Utóirat:
Dárdai Antal nem tért haza. Eltűnt a háborúban, soha nem tudtuk meg hol, mikor és hogyan halt meg. Dárdai Béluskát 3 évesen agyhártyagyulladás vitte el, 1946-ban. Nagymama, Dárdainé Haraszthy Mária, akinek a naplójából valók a közölt részletek, 54 évesen szívbetegségben hunyt el.