Tizenharmadik hét - hétfő

[Tel-avivi séták]

Nyolc hónapja Tel-Avivban élünk a férjemmel és a kislányunkkal, még egy hónap van hátra. Reggel mégis egy másik bolygón ébredek, nem stimmel semmi, legszívesebben vissza is feküdnék. Késő délután esik le, hogy Pünkösd van, de ennek Izraelben persze nincs nyoma, addigra több magyarországi riportalanyt zaklattam telefonon. Már sikerült megszoknom, hogy a vasárnap itt munkanap, de ez a Pünkösd hétfő bekavart. Ettől ki is tisztul minden.

Sétálni megyünk a Dizengoff útra, a rengeteg pénzköltési lehetőség felvillanyoz. Ez a világi, puccos Izrael, lelkesen nyüzsög a kora délután. Az emberek vásárolnak, kávéznak, humuszt esznek, babakocsit tolnak, kutyát sétáltatnak. És frissen facsart gyümölcsleveket is lehet inni.

A Dizengoff egyik nevezetessége a rengeteg esküvőiruha-üzlet. Eddig mindig üresen láttam őket, de ma több menyasszonyt sikerül elcsípnem ruhapróba vagy fotózkodás közben.
Benézünk a Bauhaus-központba, szemezek egy szép és drága helyi szakácskönyvvel, míg a stáb a lányomat ajnározza. Döntetlen. A Bauhaus odakinn is dühöng. Egész Tel-Aviv Bauhaus stílusban épült: bár a város 101 éves, a nagyját a 30-as években húzták fel rekordsebességgel az Európából menekült építészek tervei alapján. Íme egy restaurált Bauhaus épület. Az aljában egy kávézó, mert mi más.Ne érjen senkit csalódás, de egész héten Tel-Avivban fogunk mászkálni.

2 megjegyzés: