Tizenharmadik hét - péntek

[Tel-avivi séták]

Ma Tel-Aviv két régi városrészébe kirándultunk. Florentinban 1930-as, Neve Cedekben 1890-es évekbeli házak láthatók, szóval szinte már felérnek a Damjanich utcával. A kettő határán pedig éhségünkben beestünk egy humusz-étterembe. De komolyba ám, ahol láthatósági mellényes beengedő ember listával a kezében tartotta kordában az asztalra váró tömegeket.

A humusz főtt, pürésített csicseriborsó, lehet enni szezámszósszal, gombával, egészben hagyott csicseriborsóval, kemény tojással, salátával, és szigorúan mindig pitával. Főétkezés, de egy igazi izraeli bármely napszakban szívesen bekap egy humuszt. Megpróbálom érzékeltetni elterjedtségét.
Vegyünk egy hungarikumot: a körözöttet. Friss kenyérrel finom, ugye? Lehet enni erős paprikával, lilahagymával, paradicsommal, mindenkinek van egy tuti receptje a nagymamájától. Képzeljük el, hogy Magyarországon körözött-csárdák működnek, ahol csak a különféle körözötteket szolgálják fel. Képzeljünk jó sok ilyen vendéglőt, mondjuk az összes lángosos, hotdogos, palacsintázó és kifőzde helyén körözöttes áll, egymás mellett több is. Sőt, van egy falu a Dunakanyarban, a körözött fellegvára, több tucat körözött-étteremmel, hétvégeken autókonvojok sorjáznak Budapestről, egy kis körözöttre. Étteremkritikusok vitáznak, hol mérik a legjobb körözöttet országszerte. Na, így képet alkothatunk a humusz nemzetgazdasági jelentőségéről Izraelben.

Olajbogyó a florentini piacon.

Szép régi ház Neve Cedekben.

Jobbra lenn a humusz, de mi lehet a többi?

1 megjegyzés:

  1. Köszönjük a már (majdnem) egész heti tudósítást egy, a számunkra távoli világ mindennapjairól. Nagyon érdekes. Úgy is tudni szerettem volna már, pontosan mi a humusz! Feltétlenül ki fogom próbálni, ha lesz rá alkalom!

    VálaszTörlés