Tizenhetedik hét - csütörtök

Könyvtári órák

Szerkeszti VAJDA JÁNOS

1.)

A magyar nőkről a „Schlesische Zeitung”-nak egy szellemdús tárcaírója következőleg nyilatkozik: „Két nemű szépség van: egyik, melyet az alakok szabályossága, másik, melyet a kifejezés ingere alkot. A magyar nőkben mindkét szépség egyesül... Talán nem nehéz egy magyar nőt szeretni, de bizonynyal igen nehéz, hozzá hű maradni. Egy teljes szépségü nőt szeretni általában véve gondot ad: csak szépségéért szeretitek őt?... George Sand mondja, hogy mélység, állandóság és rajongás tekintetében semmi szerelem nem hasonlit egy rút asszony iránti szerelemhez...”

2.)


3.)

ARANY JÁNOSRÓL

Az arczképet, melyet ezennel vesznek tisztelt olvasónőink, megnézhetik jól, merenghetnek rajta hosszan, mélyen, és ha ítéletünknek hitele van, ugy bátran hozzágondolhatják azt is, hogy mi mindnyájan, kik akár szépek, akár jók, akár gazdagok, — hiúk, önhittek, kevélyek, alázatosok, vagy szerénytelenek vagyunk — a mulandóság törvénye szerint annak idejében elmulunk, a nélkül, hogy legközelebbi rokonainkon kívül sokáig emlegetne valaki, vagy hogy épen oly nyomot hagynánk magunk után, melyet el nem söpör a századok szele; elmulunk, és nevünk, lételünk emléke elenyészik a szörnyű messze időben; — csupán ez arcz, ez egyike azoknak, mely vonásain még hetedik unokáink is kegyelettel fognak merengeni, s valami fájó érzés fogja el kebleiket, rágondolván a méltánylatra, melyet ez arczkép eredetije a jelentől életében vett, s felsohajtanak: dicső ember! miért nem vagy közöttünk, miért nem születtél hálásabb időben, midőn „világosabban látó századok” mélységed és magasságod egész terjedelmében felfogtak, és — szerettek volna!...
Ez arcz olyan érdekes, olyan ritka arcz, melyet az ég, valahányszor a késő századokban villámlani fog, mindannyiszor bevilágít az idő felhőiben. ...
Teremt az ember anyagot, alkot az ember idomot, alakot. Kimerjük mondani, hogy az alkotás tökélyében Aranyt legalább nálunk senki sem múlta felül. Vannak és pedig számos költeményei, melyekre elmondhatja bizton: jőjjön valaki, és vegyen el belőlük egy betűt, s tegyen helyére jobbat! ...

VAJDA JÁNOS