Tizenhetedik hét - péntek


Könyvtári órák


„A forradalmak győzelmével ér fel az, hogy ma hazánkban a betű, a könyv a magasrendű irodalom, ha nem is milliók, de százezrek mindennapi lelki tápláléka.”
Simon István, 1958

A Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyvtár sorozata 1954-től 1989-ig jelent meg. Az első kötetek 1954-től kis alakban (11×15 cm) jelentek meg, majd 1967-től nagyobb alakú (11×18 cm) formátumban, 1981-től színes borítóval. A kezdeti kötetenkénti 3-4 forintos árak 1979-ig tartották magukat. Az utolsó könyvek 30-40 forintba kerültek; ma az antikváriumok több száz forintért árusítják őket.
Wikipédia

1.)

Ha nem lenne itt, nem ismerkedtem volna meg vele soha. De most már túl régóta állok vele ismeretségben.
----------
— Milyen kár, hogy már vége — sóhajtott Roger.
— Vége. A húskonzerveknek mindenesetre vége — jegyezte meg Susan száraz hangon.

2.)

Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy borzasztóan boldog vagyok — felelte Švejk, a derék katona — az valami csudaszép lesz, amikor mi ketten elesünk a császár őfelségéért és a családjáért.
----------
Február negyedikétől kezdve déli egy órától este félötig a konflislovak két hátsó lábát össze kell kötözni és csak úgy lehet hajtani őket. Amennyiben így is előfordulna, hogy egyik-másik jól tud futni, a zsineg végét tartozik a kocsis a jobb mellső kerékre erősíteni.

3.)

Sohasem elég nekik a szenvedés: szüntelen könyörögnek az Úrhoz: Amplius, Domine! — Többet Uram... és Isten mindig teljesíti e kívánságukat.
----------
Akit ez az állat a mellén megmar, annak nincs sok ideje hátra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése