Tizenhetedik hét - hétfő

Könyvtári órák

Ismét egykét játék Metastasióból.

1.)

„Óh vajha N a g y g y a i n k elött is tellyesen felkapna már egyszer ez a’ szép N y e l v arra a’ betsületre, és szeretetre, mellyre igen-igen méltó! – Úgy azoknak hazafiúi szívekbe kapaszkodva, mindenkor feszesebben állhatna a’ fergetegben, ha (a’ mitől ójja az Ég!) megint valamelly mostoha változás találná fenyegetni. Írtam Izsán, Komárom mellett, Februarius 28-dikán 1811.”

Döme Károl.

2.)

„Itt lankadttabb lehet a’ színvegyítték: de azért a derék festés: — az indúlatok’ eleven rajzolása az egyenesekben; a’ függőben tartó szövevény az egészben; az édes váratlanság a’ kifejtődésben; — mind ez, itt is mindenkor remek marad. Imitt-amott a’ dalotskákat magam is gömbölyűbbeknek óhajtám, de Himfynek kellett vóna lennem, hogy tellyesedhetnék óhajtásom; Himfyt pedig tsak századok szűlnek egyszer.”

3.)

HORÁTZ.
II. könyv. XIV. Dal.

Háj, életünknek napjai, Posthume,
Minő sebessen múlnak! — Ha jó vagy is,

A’ rántzok, a’ vénség, ’s halál nem

Késnek azért az elérkezéssel;

Nem: bátor három-száz bika’ vérivel
Kérleld naponként a’ pokol Istenét,

Kinek szavát még a’ temérdek

Gérion is Titziussal egygyütt,

Mint elrekesztett foglyai, rettegik
Túl a’ motsáros Stiksz szomorú taván. —

Tudn’illik által kell evezni

Mindenikünknek ezen, kik élünk

[…]