Könyvtári órák
Nyomtattatott 1989-ben
*
ZÁRADÉK A KÖNYVTÁRI ÓRÁKHOZ
Arany János: Bolond Istók
1850 - 1880
II. ének, 34-37. strófa
Látszik, bolond volt. Ami szűnidőre
A megszabott órák s napok során,
Önvád nekűl szert tehetett, a dőre!
Azzal henyélte el későn-korán,
Hogy olvasott borúra és derűre,
Mohón, systéma nélkül, szaporán,
Mintha, mit a világ nyomdái nyomnak,
Fejébe kéne férni mind, a lomnak.
35
Legjobban a versköltőket szerette;
Ünnepje volt, ha effélét kapott:
De szükségből a prózát is meg-ette:
Új s régi könyvet, pamphlét, hirlapot;
A "Juhtenyésztést" egyformán bevette
Meg a vitázó dogmás vén papot;
A bibliát rég tudta volt merőben,
S mind, amit nyomtanak "ez esztendőben",
36
Vágyának az sem épen akadálya,
Ha könyve néma, nyelve idegen:
Előbb egy-két szó értelmét kivájja,
Tünődve mint hieroglypheken,
Míg a mondatnak is nyitját találja; –
Így ássa, mint szú, a laprétegen
Magát keresztül; – s ha kezére jön,
Nyelvtant is olvas, meg szótárt - külön.
37
Csodálatos fő; hova fér e zagyva,
Emészthetetlen brutto töltelék?
Jut-é fiókja mind ennek az agyba'?
Vagy, mint edény ha színig megtelék,
A többi átfoly még nyomot se' hagyva? –
Elfolyt biz' abból, gondolom, elég:
Sőt, ami része bennmaradt nehánynak;
Nevezni azt se' merném tudománynak.
ZÁRADÉK A KÖNYVTÁRI ÓRÁKHOZ
Arany János: Bolond Istók
1850 - 1880
II. ének, 34-37. strófa
34
Látszik, bolond volt. Ami szűnidőre
A megszabott órák s napok során,
Önvád nekűl szert tehetett, a dőre!
Azzal henyélte el későn-korán,
Hogy olvasott borúra és derűre,
Mohón, systéma nélkül, szaporán,
Mintha, mit a világ nyomdái nyomnak,
Fejébe kéne férni mind, a lomnak.
35
Legjobban a versköltőket szerette;
Ünnepje volt, ha effélét kapott:
De szükségből a prózát is meg-ette:
Új s régi könyvet, pamphlét, hirlapot;
A "Juhtenyésztést" egyformán bevette
Meg a vitázó dogmás vén papot;
A bibliát rég tudta volt merőben,
S mind, amit nyomtanak "ez esztendőben",
36
Vágyának az sem épen akadálya,
Ha könyve néma, nyelve idegen:
Előbb egy-két szó értelmét kivájja,
Tünődve mint hieroglypheken,
Míg a mondatnak is nyitját találja; –
Így ássa, mint szú, a laprétegen
Magát keresztül; – s ha kezére jön,
Nyelvtant is olvas, meg szótárt - külön.
37
Csodálatos fő; hova fér e zagyva,
Emészthetetlen brutto töltelék?
Jut-é fiókja mind ennek az agyba'?
Vagy, mint edény ha színig megtelék,
A többi átfoly még nyomot se' hagyva? –
Elfolyt biz' abból, gondolom, elég:
Sőt, ami része bennmaradt nehánynak;
Nevezni azt se' merném tudománynak.
Arany János
***
Nagyon szépen köszönöm ezt a hetet!
VálaszTörlésEzt a hetet is!
Kedvemre való hét volt, minden nap adott valami újra felfedezni valót, egyszer az olcsó könyvtárat, máskor József Attilát. Az idézetek kiválasztása is mesteri volt.
VálaszTörlésKedves rokonlélek, köszönjük!
Köszönöm a köszöneteket!
VálaszTörlésV.J.