Tizenötödik hét - hétfő

Bevallom, nem tudom, hogyan vágjak bele ebbe a stafétanapló-írásba. Már hetek óta aggasztott a dolog egy kicsit, de szerencsére nagyon elfoglalt voltam: több helyre utaztam, előadtam, szerzőtársakkal dolgoztam, nem nagyon volt idő az aggódásra. De most itt van, eljött a nagy nap. A fotók rendben, szeretek fényképezni, képekkel bütykölődni, de a szöveg…? Böngésztem, nézelődtem, olvastam az előző hetek-hónapok bejegyzéseit, és csak ámultam, hogy naplójegyző elődeim mind mennyire jól írnak… Én meg – játékelméleti közgazdász/matematikus lévén – nemcsak, hogy szépírással nem foglalkozom, de magyarul meg már szinte egyáltalán nem is írok (és csak néha-néha olvasok). Végül is, a dolgokat leegyszerűsítendő, elhatároztam, hogy minden nap csak egy valamire fogok koncentrálni, egy kis részletre, egy eseményre vagy munkára, teendőre, mindennapos vagy kivételes dologra, és azt próbálom meg bemutatni, képírásban. S habár minden nap más, ha minden jól megy, ez a kis fotókrónika talán a hét képi keresztmetszetévé fog kikerekedni, illendően egy képírókörhöz.

[Reggeli kávé / Morning coffee]

Reggeli kávé Kellyvel… mmmmm… mi adhatna több, egyszerűbb örömöt minden egyes nap, mint a rituális reggeli kávé…?
Morning coffee with Kelly… mmmmm… what could possibly give more, simpler joy, each and every morning, than the ritualistic morning coffee…?

2 megjegyzés:

  1. Szia Szilvi, A reggeli rituális kávézás tényleg nagyon fontos, mi is ezt tesszük minden reggel, teraszon, intenzív madárcsicsergés közepette. Ismerős nekem ez a terasz! Mókusok? A bögrék handmade? Üdv Kellynek is! Ira

    VálaszTörlés
  2. Szia Ira, de jo hallani a hangod! Ezen a teraszon is van csicserges, meg rengeteg mokus is, biztos emlekszel rajuk, ok is udvozolnek. Igen, a bogrek valoban handmade, legalabbis a Kelly bogrejet en festettem a nevnapjara, a masikat meg Barcelonaban vettuk. Szilvia

    VálaszTörlés