Huszadik hét - vasárnap

[Az utazás]

Epilóg

Elvonult a vihar és vele a permanens szauna. A levegő tiszta, a meleg bársonyos, a kontúrok élesek, amennyiben a megfelelő szemüveget tettük fel. Agyam ismét inkább kristálygömb, mint állott dinnye.

A héten eljött Norbi és felaprította kidőlt fánkat, mely most a kert végében nyugszik felhalmozva. Aki szeretne egy izgalmas építőkészletet, jelentkezzen, a számozott darabokat helyesen összerakva egy csinos meggyfa állítható elő az elemekből.

Délután elkerekeztem Almádiba Pufihoz, a pékhez. Ez a pékség az egyetlen a környéken, mely méltó erre a megjelölésre. Máshol még mindig megdöbbenve hallom, hogy a vevő „egy kenyeret” (sic!) kér és kap; kereslet és kínálat igényessége lelnek itt egymásra. Pékáruban nem ismerek tréfát.

Visszafelé akkora ellenszél volt, hogy már-már kreuzolnom kellett a bringával. Otthon azután megettük kenyerünk javát. Susannia mesterszakácsa a héten is folyamatosan gondoskodott kulináris elmélyülésünkről, a chartot a nizzai saláta és a ratatouille (képünkön) vezetik, Pufi féle tökmagos vagy svájci olivás gyökérkenyérrel.
Nyaralásunknak szerencsére nincs még vége, csak a naplómnak. Jó kis hét volt, és remélem, jön még néhány hasonló, mielőtt beköszönt az ősz. És ha ősz lesz megint és hideg, az sem baj, otthon majd bebújunk a kockás takaró alá, jó újságokat, könyveket ragadunk, muzsikát hallgatunk, talán Julia is eljön ismét, és elégedetten gondolunk vissza a víznél töltött napokra.

6 megjegyzés:

  1. Ha almádi kenyér, akkor Szabó kenyér! Csak az tényleg számozottan, korlátozott példányban készül és baromira korán kell kelni hozzá. Érte. Ő persze még korábban kel. Nekünk.

    Egyébiránt köszönjük ezt az izgalmas hetet! Naplóvezető úrnak javasolni fogjuk egy téli, otthoni hétre való megbízást is, ellenpontozásként.

    VálaszTörlés
  2. A naplóíró által említett almádi piaclátogatás alkalmából mi is felfedeztük a Szabó Pékséget. Teljesen felajzva vetettük be magunkat, de a sokatmondó terméklista mellett a polcokon már csak 3 klasszikusfehér kenyér hevert. Ennek láttán csalódottan ódalogtunk ki, mondván, ez is csak olyan mint a többi, de most hála S.L. biztatásának,újabb bevetést tervezünk. Ezúton ajánlom azonban mindenkinek a Pufi Pékség "kukoricás csavart" nevü szezám-és lenmagos fantasztikumát, amivel lazán lenyomható a vizen támadt hirtelen támadt éhség. Mindig friss és ropogós. Pufiékhoz csak tovább kell menni Szabóék útján felfelé. A meredekség tetején jobbra a (még tesztelésre váró, újonnan nyílt) "Padlizsán" zöldséges mellett egy igazi szobortalapzatra helyezett, köbe formázott cipó jelzi a bejáratot. A szobrot tavaly elött adták át augusztus 20-án, épp ott lödörgtünk, úgyhogy mindjárt gratuláltunk a szobrászmesternek, aki az utolsó simításokat végezte a müvön.
    Sajnos a bejáratot kissé undorító széles müanyagcsíkok védik a természet hivatlan vendégeitöl, de ez nem szabad, hogy bárkit elrettentsen, mert a pékárárú valóban helyben sül, a lisztes pékfiúkat néha látni lehet, amikor a másik ajtón kiszagolnak a valóságba.

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük a hetet, nagyon élvezetes volt! ... a vizes zsömlét már nem szeretném elemezni. :-)

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom az előttem szólóhoz! Jó hét volt, jó szövegekkel és zenékkel! Most aztán törheti magát a következő naplóíró, hogy le ne verje már a magasra rakott lécet! :P

    VálaszTörlés
  5. Én köszönöm mindenkinek a figyelmét!

    T.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Tamás, pont a hét végén nem voltam számítógépközelben, így az utolsó két napot csak most tudtam megnézni. Nagyon szórakoztató hét volt! K.B.

    VálaszTörlés