Huszonegyedik hét - csütörtök

[Tér és idő]

Lovak

A mai úti cél Lipica. Békés táj, szelíd színek, nem véletlenül. A kitűnő klíma és a jó legelők miatt esett a választás annak idején (1580-ban) erre a vidékre. A telep megtekintése után nyilvános edzés. Amikor bevonul az öt lovas, valamiféle közös produkciót várunk – hiába. Végül mégis elbűvöl, elringat bennünket a mozgás, a ritmus, a látvány eleganciája, szépsége.

Lipicai négyes.

A kikötő

Visszafelé útba ejtjük Triesztet. A belváros egy része némi csalódást kelt monarchia korabeli lerobbant házaival. A meleg rekkenő, a hegy magas, de a kilátás, a San Giusto katedrális és egy jó fagylalt javít a helyzeten. Amikor végre a strandot is megtaláljuk, kettéoszlik a család. Kétharmad az itt valóban csodakék tengerben lubickol, az égett egyharmad a Miramare kastély parkjában hűsöl.

Múlt a jelenben.

Polcok, papírok és a többi…

Tettem egy halvány kísérletet, de gyorsan rájöttem, sem a rendelkezésre álló terjedelem, sem a pillanatnyi hőmérsékleti viszonyok nem alkalmasak a részletes kifejtésre. Így marad a kép, csak úgy, a hangulat kedvéért.
Roskadásig.

A nap szenzációja: leszüreteltük az első fügéket! Átlagsúly: 14-15 dekagramm, átlagos zamat: kiváló!
Végül olvasnivaló nyaralóknak – Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában. Információgazdag, szórakoztató, szellemes. Ami meghökkentő: a római leleteket teljesen értéktelennek tartották, amik csak akadályozzák a korábbi rétegekhez való hozzáférést! Hja kérem, ahol annyi volt belőlük!

1 megjegyzés:

  1. A polcok, papírok stb. megérne pedig egy egész heti blogot,
    Éva ugyanis a Soproni Levéltár igazgatója is, és irtó sokat tudhat
    mindezekről....

    VálaszTörlés