[Tér és idő]
Előhang
Nyár van, hiába, így a heti képíró sem tud elszakadni az ilyenkor szokásos helyváltoztatástól. Igaz, nem is akar. Ahhoz túlságosan élők még a múlt heti emlékek, a tenger illata, az olasz kisváros (egykor nagyváros) ízei, hangulatai; három kor, a római, a kora-keresztény és a jelen zavartalan harmóniája. Így ez a pár nap azt hiszem inkább lesz a múlt hét visszaidézése, mint a mostani naplózása. A kitűzött cél két pillantás a múltba, egy a jelenbe. Hogy tényleg így alakul-e, majd kiderül!
Aquileia
Csodálatos hely, fénykorában a 4. legnagyobb római kori település Itáliában. Ma átmenet a falu és a kisváros között. A római épületek többségének a szó szoros értelmében csak a hűlt helye maradt; köveit beépítették itt, vagy valahol máshol. Így ne csodálkozzunk, ha a kempingben a törülközőt római oszloptöredékre rakjuk, vagy némelyik ház kertjében római alapzaton áll a virágcserép. Aquileia igazi védjegyét mégis azok a csodálatos ókeresztény mozaikok adják, amelyek a 19. század végén kerültek elő a bazilika padozata alól. De erről majd később, épphogy megérkeztünk!
Az egykori római kikötő.
A római farkas a Bazilika előtt.A jelen tere
Be kell vallani, panaszra itthon, Sopronban sincs okom. Munka közben a szobám ablaka patinás falakra nyílik. Innen a Borostyánkőút egy darabkája is látható, aminek a végpontja éppen Aquileia volt!
Várfal Sopronban, a Borostyánkő úttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése