Huszonegyedik hét - szerda

[Tér és idő]

Velence

Ez a nap Juli kedvéért, aki nem járt még erre, Velencébe vezetett. A turisták hada elrettentő, de a város – lezseren viselve pompás, itt-ott már megkopott toalettjét – éli a saját életét. Minden közhely ellenére hat. Vonatkozó szakirodalom, filmváltozatban is: Henry James – A galamb szárnyai; Egy hölgy arcképe.

Gondolások a nagy kanálison.

Reinkarnáció

Az itt eltöltött szép nap végére az is kiderült, hogy Tamás macska – bizalmas barátainak Tomci –, a carpe diem művészetének egyetemi tanára, most is biztosra ment: új életének színhelyéül Velencét választotta. Jó ezt tudni.

Tomci Velencében.

Az ajtó
Ide érkezem reggelente munkába menet. Eredetileg kedves utcámat akartam megmutatni, amelyet naponta kétszer koptatok, de nem sikerült úgy forgolódnom a lencsével, hogy be ne lógott volna néhány kocsi, meg egy-két szemetes konténer. Pedig a soproni létnek számomra fontos értéke, hogy 20 perc alatt gyalogosan is beérek a Fő térre, közben elmegyek az egyik legszebb magyar gótikus templom mellett, lecsorgok a Szent Mihály utcán, és újra megbámulom a belváros tornyait. Figyelem! A tornyok helyes felsorolásáért könyvjutalom jár! Netről lesni tilos! (Mielőtt bárki sürgősen munkára jelentkezne az ajtó mögött, elárulom, hogy „ saját levemben” üldögélve és a tűző napon hazafelé vánszorogva most szívesen lemondanék néhány hétre erről a festői sétáról!)

A mindennapi betérő.